Portugál képzés az emberi jogokról

by Drubina Kamilla és Rostás József

 

Miért hangzik úgy ez a latin nyelv, mintha az előttünk ballagók, a vasútállomáson állók, a bolti eladó is mind magyarul beszélnének? rotajovem2Megérkezésünk után Kamillával nagyon meglepődtünk azon, hogy a tavaszias klímájú Lisszabonban milyen sokat süt a nap, és hogy decemberhez képest milyen kellemes idő van. A Rota Jovem emberi jogi tréningjére érkeztünk meg a tőlünk legnyugatabbra fekvő Európai országba, Portugáliába, ahol a képzés a tengerparti Cascais – Estoril szörfparadicsomában lett megtartva.

24 fiatal érdeklődő, aktivista, civil munkás érkezett a kontinens 11 országából, hogy mélyítse tudását az emberi jogok nem is annyira egyszerű témájában. A Rota Jovem (Fiatalok útja – ejtsd: Khote Zsovém) ifjúsági civil szervezet első képzésén jártunk, amely a nemzetközi kitekintést és szélesebb körű kapcsolatépítést célként kitűzve, a képzők, Theresa, Hugo és Patrícia képzők ötletének köszönhetően hozott össze ennyi agilis és a nem formális oktatás iránt érdeklődő szociálisan érzékeny fiatalt.

Miután megérkeztünk óceánparti szállásunkra, a Seculo-ba (ezt is u-val ejtük a végén, igyekeztünk némi portugál nyelvtudásra is szert tenni) a szokásos bemutatkozás – vacsorázás – ismerkedés következett. A szobákban, és egyáltalán, egész Portugáliában a központi fűtés, mint olyan nem igazán létezik, az emberek egyszerűen megtanultak együtt élni a benti téli hideggel. A képzés jellegéből adódóan fokozatosan egymásra épülő és egymást kiegészítő másfél órás modulok során ismerkedtünk meg mindazzal, amit az emberi jogokról alapvető fontosságú tudnunk. A csapatépítés szellemében egy olyan feladattal kezdtünk, ami sok hasonlóságot mutatott a Manushengi Krisi első, Laci- féle Mission Impossible-jével: közös táncot, dalt, videót kellett készíteni, vicces feladatokat kellett megoldani, térképet kellett rajzolni, bekötött szemmel kellett egymással táncolni. Minden teljesített feladatért az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egy pontját kaptuk jutalmul, hogy a játék végére érve megépíthessük belőlük az „emberi jogok falát”.

rotajovem3Az első valódi, szakmai blokkban az emberi jogok egy univerzális definícióját kellett megalkotnunk csoportokban, ahol amelynek során máris bebizonyosodott, hogy nincs könnyű dolga annak, aki a témának valamennyi aspektusát igyekszik összegyűjteni. Az esti órákban meglátogattuk Cascais-ban a Rota Jovem irodáját, ahol kulturális estet tartottunk nemzeti ételeink körbekóstolásával, és éjszakába nyúló kvízt játszottunk akadémiai tudásunkat megmérettetve. A szervezet önkéntesei is csatlakoztak hozzánk, együtt csocsóztunk kint a szabadban filodendronok és mediterrán növények közt, az általunk vitt Tokaji Aszút kortyolgatva, amely a fogyasztók tetszését olyannyira elnyerte, hogy mire azt, mint hungarikumot be akartuk mutatni, mind elfogyott.

A következő napokban különböző szervezetek képviselői és szakértők látogattak el a Seculo-ba. Az egyik esti etapban egy nemzetközi jogász PhD -hallgató tartott egy elég impresszív előadást a kulturális relativizmusról, és ahogyan az szembemegy az emberi jogok teljességével. Az Amnesty International – ami egyébként Amnicia Internacíonal-ként látta meg a napvilágot Portugáliában – képviselői a nemzeti kampányaikról, és a nemzetközi gyakorlatról tartottak egy interaktív, videókkal teletűzdelt előadást. Portugália 1974-es rendszerváltása és forradalma óta a legnagyobb, majdnem 1 milliós civil kezdeményezés vezéralakja és szervezője is elmesélte tapasztalatait egy éjszakai beszélgetés keretében. Lisszabonban az ILGA LGBT központjában hallgattunk meg szintén egy esti előadást a portugál jogalkotásról, és a kontinens mostani jelenlegi és várható tendenciáiról az LMBTQ emberek helyzetét tekintve. Még korábban vendége volt a képzésnek a lisszaboni HIV prevenciós központ egyik kommunikátora, aki a betegség és a drogfogyasztás helyi sajátosságairól beszélt.

Mint kiderült, az emberi jogok területén továbbra sincs, és valószínűleg nem is lesz konszenzus – ez utóbbi a csapatdinamikában is megmutatkozott. Rendkívül érdekes viták, beszélgetések alakultak ki. Sokszínű feladat megoldásokkal és eset feldolgozásokkal szemléltették velünk az alapjogok konfliktusait, a konkuráló jogok közti patthelyzetek eseteit, valamint az Európai Unió korántsem bürokráciamentes intézményrendszerét és annak működését is.

Portugália mindemellett lenyűgöző hely, hisz annyi újdonság és benyomás éri a közép-európai embert, hogy striguláznia kell, nehogy kimenjen a fejéből.

Először is a kávét keserűn vagy nem sok cukorral, szigorúan espresso méretben isszák. Az év 300 napján süt a nap, így egy kis eső és 10-12 fok már extrém hidegnek számít, de még a 18-20 fokban sem mennek le az emberek a tengerpartra, mert hűvösnek számít. A portugál nyelv egyáltalán nem hasonlít a latin nyelvekre, először mintha magyar szavakat lehetne kihallani a sok s, z, zs-ből, ami csak úgy hömpölyög, ha beszélnek. A kezdés és befejezés kultúrája is tipikusan dél-európai volt, sosem úgy kezdtünk és fejeztük be a napi programot, ahogyan az meg lett beszélve – néha emiatt fáradtak is voltunk, de a 2 órás ebédszünet, amelyet a napsütötte, homokos óceánparton töltöttünk, a méteres hullámokat és szörfösöket figyelve, bőven kárpótolt mindannyiunkat. A helyi konyha – már amennyire lehetőségünk volt megismerni -, olyan volt, ahogyan a nagypapám szokta mondani: „ettem”. Nem mondhatni tipikusan délinek, és az igazat megvallva, a hét végére már mindketten vágytunk egy jó gulyáslevesre. Voltak olyan ételek, amelyek a pörköltre emlékeztettek, a nemzetközi konyha is jelen volt. A nemzet édessége az elsőre paszternáknak hangzó “pastel de nata”, ami egy vaníliapudinggal töltött, rétestésztából készített kosárka.rotajovemcsopi

Lisszabon igazi középkori, dél-európai város – egyszerre mediterrán, mint Athén és Róma, de van benne valami plusz különlegesség is, ami megkülönbözteti a spanyol városoktól. A Golden Gate-híd és a Cukorsüveg-hegyen lévő Jézus szobor kisebb másolatai mellett a tengerparti városka több szintmagasságban épült, amihez páratlanul szép kis szűk utcák, hangulatos építészet és lenyűgöző panoráma párosul.

A képzés üdítő volt így, december közepén, hasznossága pedig vitathatatlan, hiszen mindig tanulunk  valamit ennyi új és érdekes ember között, főleg ha emberi jogokról van szó. Bár Kamillával már több képzést tudhatunk a hátunk mögött, és egyetemi tanulmányainknak köszönhetően sok más résztvevővel szemben elméleti tudással is rendelkeztünk az emberi jogokról, már megérkezésünkkor mindketten nagyon élveztük a nyolc napot és felejthetetlen, élményekkel teli emlékekkel gazdagodtunk!