A táborban egy ismerősömtől kaptam meghívást. A tábort szervező szervezetet egy előző programból már ismertem, és felkeltette az érdeklődésemet a program címe. Jelentkeztem. Késő este érkeztünk, és a tábor helyszíne első látszatra nem tetszett, és nagyon vártam a holnapot, hogy megismerjem a tábor résztvevőit. Reggelre nagy meglepetés ért, amikor román és ukrán cigány barátainkkal találkozhattunk ismét. Nagyon örültünk egymásnak. Gyors készülődés után, nagyon vártam, hogy derüljön ki, hogy mi is ez a szuperhős tábor, vagy hogy hogyan hasonlítható ez hozzánk, cigányokhoz?! Rengeteg kérdés volt bennem. Első nap nem kaptam választ a kérdéseimre, nem értettem, hogy mi ez. Második és harmadik nap nagyon érdekes programelemek voltak. Ilyen volt pl. cigány történelmi feladat. Számos tréningen, képzésen, táborban vettem már részt, de ilyennel még nem találkoztam, ah
ol cigány történelemmel foglalkoztak. Nagyon tetszett! Harmadik nap volt teljese n tiszta a tábor célja és mondanivalója. Nagyon fontos és érdekes volt megtudnom azt, hogy mennyi szuperhős volt cigány származású! Ez a tudat megerősítette bennem azt, hogy mi, cigányok mennyi mindenben jól tudunk teljesíteni, és milyen fontos dolgokat tudunk megvalósítani, ami közösségeinknek, és a világ számára is fontos lehet. Megerősödött bennem a közösség együttes erejének a fontossága. Tetszett a táborban, hogy különböző országokból tartottak különböző modulokat. Jó volt azt érezni, hogy fontosnak tartották egymás mondanivalóját, előadását. Ez legfőképpen azért volt, mert jó volt a témafeldolgozás. Nagyon jók voltak az esték, amikor minden ország képviselte a saját kultúráját, és be is mutatták. A legjobban mégis a magyarországi cigányok bemutatója maradt meg a résztvevőknek, megtanítottunk velünk egy autentikus cigány zenét, melynek címe „ keren shavora le drom”. Megtanulták, és egész tábor alatt énekelték. Pozitív élmény volt, hogy cigányul tudtunk beszélni a többi országból érkező cigányokkal, és újabb barátságok születtek. A tábor legszebb napja a Május 16. rendezvény volt. Most először értettem meg ennek a napnak a fontosságát. Lélekemelő gondolatnak tartottam, hogy a szervezet ilyen fontos napokat segít nekünk megvalósítani, mint ennek a napnak a megemlékezése. Erre a napra Jóni Alex, egy gyönyörű, könnyfakasztó zenét irt, melyet közösen énekeltünk el a színpadon. Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, azokat a perceket, amiket a táborban éltem meg. Nagyon erősnek éreztem az identitásom, és boldog voltam, amikor körülnéztem magamon, és láttam, hogy bár mindenki máshonnan érkezett, más kulturális értékek, és érdekek vannak, de egy célért küzdünk! Köszönöm a Phiren Amenca szervezetnek, és sok sikert kívánok a további munkához, hogy még több fiatal élhessen meg általuk hasonló napokat!
Nagy Erzsébet Emese
