(Görgess le a magyar nyelvű összefoglalóhoz)
The issue of hate speech could not be more timely: hate speech and online content have become part of everyday life. A changing public sphere, especially social media, radicalising political actors, social and economic crises, epidemics and wars are all fuelling and accelerating hate speech. Hurtful- and hate speech affects not only minority groups and their members, but society as a whole. Combating it is a common task and responsibility of all of us. Standing up against hate speech and for minority rights is therefore, in fact a fight for democracy.
Political Capital, in the framework of the CHAD project co-funded by the European Union, organised an international conference on hate speech entitled Dimensions of Hate on 23-25 January 2024. The conference provided an overview of the main aspects of the issue with the help of national and international experts, gave an in-depth insight into current issues and drew attention to the prevalence and complexity of the phenomenon.
The first, closed, day of the meeting was dedicated for the speakers and invited experts to get to know each other, and map the institutional and civil society landscape of managing hate speech in Europe. Experts and interested individuals were invited through the networks of the CHAD consortium who had the chance to present the work of their organisations to each other and hold smaller group-discussions focusing of ongoing initiatives in which the different institutions and organisations could cooperate and build solidarity. After a short presentation of the project, participants were divided into five small groups where they were asked to introduce themselves and their work, then agree on four issues or initiatives they would welcome support from other actors present. Once 20 topics were identified, the organizers divided them into groups: European legislation; social media advocacy; developing comparable hate speech monitoring tools and projects; connecting initiatives targeting media. Participants then joined the topical groups they were interested in and shared their ideas, best practices and discussed possible ways of cooperation. At the end of the day the proposals were shared in plenary and contact details were exchanged among the participants.
The public event on the 24th explored four areas of hate speech that are relevant at European level (click on the hyperlinks to watch the videos):
Hate speech in European societies (opening presentation and panel discussion)
Hate speech and the media (panel discussion)
Dilemmas and possibilities for legal regulation of hate speech (opening presentation and panel discussion)
Hate speech and artificial intelligence (panel discussion)
Everyday hate speech
Throughout all the panel discussions, there was a consensus that hate speech has become part of our everyday lives, with the online space and especially social media playing a major role. The current level of hate speech is linked to political, economic and social events. Scapegoating intensifies in times of crisis, often targeting vulnerable minority groups. The European and global challenges of recent years, such as the coronavirus epidemic, the economic crisis, the Russian invasion of Ukraine and the war between Israel and Hamas, have all had an impact on prejudices about minorities, leading to hate speech. The pandemic has reinforced anti-Semitism, prejudice against Asians and the elderly; the Russian invasion of Ukraine has reinforced negative feelings against refugees, Ukrainians and Russians; and the Israel-Hamas war has reinforced anti-Semitism and anti-Muslim sentiment. Contributing to this, the political spectrum in many European states is increasingly shifting to the (far) right, with anti-LGBTQ+, anti-immigrant and anti-Roma hate speech becoming more and more visible and accepted in public discourse.
Definition of hate speech
Several panellists pointed out that despite the prevalence of hate speech, there is no social consensus on a precise definition of the term. There are several reasons for this. One is that different legal systems draw different lines between hate speech and freedom of expression. Another is that, despite its global nature, hate speech cannot be discussed as a single phenomenon because of the different social, political, cultural, historical and economic contexts in different countries. It is also difficult both to describe the phenomenon and to tackle it because hate speech is often closely linked to disinformation and conspiracy theories, which are also often based on and interact with hostility towards minority groups.
In 2022, the Council of Europe created a definition of hate speech, which is a generally recognised working concept and sets out the means of legal action. However, experts have raised the dilemma of whether the law is an appropriate tool to address hate speech. In addition to the uncertainties mentioned above, there is also the question of whether the law (and the application of the law) can deal with the quantity and quality of hate speech that is emerging today. Strategic litigation has emerged as an available legal tool, both to test the limits of legislation and as a means of communication. The aim of strategic litigation is to bring about social change (e.g. in legislation, jurisprudence, attitudes) by taking an individual case to court and having it decided. The prerequisite for strategic litigation is that society, and in particular the victims and vulnerable groups, have confidence in the justice system. The fact that the continental legal system does not recognise precedent, guaranteeing that a lawsuit will have a similar impact on other cases, may pose a problem in its application and that such a legal process may not actually bring about real legislative or enforcement changes.
Another factor in legal action is whether the victim of hate speech is an individual or a group. The state considers certain groups to be vulnerable and gives them special legal protection or protects certain characteristics. The determination of this is not a legal but a political decision. However, even victims belonging to protected groups do not often report hate speech and do not take legal action, one reason being that some actions require finding a person to speak on behalf of the whole group. In addition, victims fear secondary or repeated victimisation. To be able to challenge hate speech against them, victims need security and a justice system that ensures that they can present themselves as equal members of society. For these reasons, hate speech has a chilling effect on members of vulnerable groups, which can hinder their participation in society.
The business of hatred
The chilling effect is even stronger when hate speech is also used by politicians. The role of politicians and political campaigns in spreading hate speech was raised repeatedly during the conference. Political speeches and political campaigns are often hateful and almost always highly publicised, thus strongly influencing public thinking and discourse. The fact that large social media platforms such as Facebook or X (formerly Twitter) moderate political actors much less also plays a major role in the spread of their discourses. Artificial intelligence (AI) also plays an important role in the spread of hate speech online. AI both selects what content users encounter on social media and moderates the content itself. The lack of transparency in the principles of content moderation, as well as in the algorithms and operations of large tech companies, makes it difficult to tackle hateful content online. Experts say it is important that everyone knows and understands how AI, social media platforms and the tech companies that run them work. This would help users to recognise the opinion bubbles and echo chambers that can create alternative realities. Because divisive content generates more traffic, platforms have no interest in taking action against hateful content. The big advertisers would be the main influencers, but a for-profit company cannot be expected to solve or regulate a socio-legal problem. The online space is constantly changing, and the development of AI has accelerated to such an extent that regulation should respond to the challenges of hate speech in a way that it is not really possible to know what new situations it should respond to.
What can be done?
During the conference, a number of suggestions and ideas for tackling hate speech were presented. Experts agreed that a holistic approach is needed and that there is no one-size-fits-all solution. Despite the criticisms raised, the panellists welcomed the regulatory efforts of the European Union, such as the criminalisation of hate speech and hate crime at EU level, the criminalisation of hate speech in Member States, and the creation of the Digital Services Act (DSA) or the Code of Conduct to regulate the online space.
The media can play a key role in tackling hate speech. Traditional media have lost their role as gatekeepers and have become reactive, even unwittingly becoming a disseminator of political narratives and propaganda. It is not a good solution for the media to ignore far-right actors and narratives. Instead, it is important to present the context in a critical framework and to display the negative social effects of far-right narratives. Media should present proposals for action, highlighting the perspectives of vulnerable minority groups in order to arm the reader against such messages.
Among the ways to tackle hate speech, the key role of education in creating an inclusive society, the importance of systematic monitoring of hate speech, the need to support local minority organisations and the importance of raising social awareness were discussed alongside legal instruments. In addition, the exchange of knowledge and experience between NGOs, joint advocacy for specific minority groups, and the promotion and support of volunteering are essential.
Although hate speech does not always turn violent, it precedes bias-motivated crime in almost all cases. This is why we need to take action against it, which is the task and responsibility not only of victims and vulnerable minority groups, but of society as a whole. As one expert put it: fighting hate speech and standing up for minority rights is really a fight for democracy.
The next day, and expert workshop was held with the aim of formulating recommendations for different actors relevant in the fight against online hate speech. Members of civil society put together a list of recommendations for national governments, local NGOs, EU institutions and universities. Legal actors developed suggestions for EU institutions and national regulators; and a group of journalists collected recommendations for governments, the journalistic profession, social media businesses, and civil society actors. These recommendations serve as a basis of the list of recommendations to be developed by Political Capital as part of the project.
A gyűlölet dimenziói – egy konferencia tanulságai
A gyűlöletbeszéd témája nem is lehetne időszerűbb: a gyűlöletkeltő megszólalások, online tartalmak a mindennapok részévé váltak. Az átalakuló nyilvánosság, azon belül is különösen a közösségi média, a radikalizálódó politikai szereplők, a társadalmi és gazdasági válságok, a járványok és háborúk mind fokozzák a gyűlöletbeszédet, illetve felgyorsítják a terjedését. A sértő és gyűlölködő beszéd nemcsak a kisebbségi csoportokat és tagjait érinti, hanem az egész társadalmat. Az ellene való fellépés mindannyiunk közös feladata és felelőssége. A gyűlöletbeszéddel szembeni és a kisebbségi jogokért való kiállás ezért valójában a demokráciáért való küzdelem.
A január 23-25. között megrendezett konferencia első napját az előadók és a meghívott szakértők egymás megismerésére, valamint az európai gyűlöletbeszéd intézményi és civil társadalmi helyzetének feltérképezésére szánták. A CHAD-konzorcium hálózatain keresztül meghívott szakértők és érdeklődők lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák egymásnak szervezeteik munkáját, és kisebb csoportos megbeszéléseket folytassanak, amelyek a folyamatban lévő kezdeményezésekre összpontosítottak, és amelyek keretében a különböző intézmények és szervezetek együttműködhetnek és szolidaritást építhetnek. A projekt rövid bemutatása után a résztvevőket öt kiscsoportra osztották, ahol arra kérték őket, hogy mutassák be magukat és munkájukat, majd állapodjanak meg négy olyan kérdésben vagy kezdeményezésben, amelyekhez szívesen fogadnák a többi jelenlévő szereplő támogatását. Miután 20 témát azonosítottak, a szervezők csoportokra osztották őket: Európai jogalkotás; a közösségi médiát érintő érdekérvényesítés; egymással összehasonlítható gyűlöletbeszédet monitorozó eszközök és projektek kialakítása; a médiát célzó kezdeményezések összekapcsolása. A résztvevők ezután csatlakoztak az őket érdeklő tematikus csoportokhoz, és megosztották egymással ötleteiket, jógyakorlataikat, valamint megvitatták az együttműködés lehetséges módjait. A nap végén a javaslatokat a plenáris ülésen osztották meg, és a résztvevők megosztották az elérhetőségeiket.
A konferencia a közönség számára nyitott napja a gyűlöletbeszéd témájának európai szinten is releváns négy területét járta körül (hiperlinkekre kattintva elérhetőek a videófelvételek):
- Gyűlöletbeszéd az európai társadalmakban (nyitóelőadás és panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd és média kapcsolata (panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd jogi szabályozásának dilemmái és lehetőségei (nyitóelőadás és panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd és mesterséges intelligencia (panelbeszélgetés)
Mindennapos gyűlöletbeszéd
Minden panelbeszélgetés során egyetértés volt abban, hogy a gyűlöletbeszéd mára a mindennapjaink részévé vált, ebben nagy szerepe van az online térnek és főleg a közösségi médiának. A gyűlöletbeszéd aktuális mértéke összefügg a politikai, gazdasági és társadalmi eseményekkel. Válságok idején felerősödik a bűnbakkeresés, gyakran a sérülékeny kisebbségi csoportokat állítva a célkeresztbe. Az elmúlt évek európai és globális kihívásai, mint a koronavírus-járvány, a gazdasági válság, az Ukrajna elleni orosz invázió, illetve az Izrael és a Hamász közötti háború mind hatottak a kisebbségekkel kapcsolatos előítéletekre, így a gyűlöletbeszédre is. A pandémia az antiszemitizmust, az ázsiaiakkal és az idősebb korosztállyal szembeni előítéleteket; az ukrajnai orosz invázió a menekültekkel, az ukránokkal és az oroszokkal szembeni negatív érzéseket; az izraeli-Hamász háború pedig az antiszemitizmust és a muszlimellenességet erősítette. Ezekhez hozzájárul, hogy a politikai spektrum számos európai államban egyre inkább a (szélső)jobboldalra tolódik, így az LMBTQ+-, bevándorló- és romaellenes gyűlöletbeszéd is egyre erősebben jelenik meg a közbeszédben, és egyre elfogadottabbá, legitimmé válik.
A gyűlöletbeszéd meghatározása
Több panelista kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd elterjedtsége ellenére sincs társadalmi konszenzus a fogalom pontos definíciójáról. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a különböző jogrendszerek máshol húzzák meg a gyűlöletbeszéd és a véleménynyilvánítás szabadsága közti határt. Egy másik, hogy globális jellege ellenére sem lehet a gyűlöletbeszédről egységes jelenségként beszélni az egyes országok eltérő társadalmi, politikai, kulturális, történelmi és gazdasági kontextusa miatt. Szintén nehezíti mind a jelenség leírását, mind az azzal szembeni fellépést, hogy a gyűlöletbeszéd sok esetben szoros kapcsolatban áll a dezinformációval és az összeesküvés-elméletekkel is, amelyek szintén gyakran a kisebbségi csoportok elleni ellenségképen alapszanak és hatással vannak egymásra.
Az Európa Tanács 2022-ben megalkotott egy gyűlöletbeszéd meghatározást, amely általánosan elismert jogi munkafogalomnak tekinthető, és kijelöli a jogi fellépés eszközeit is. A szakértők ugyanakkor dilemmaként vetették fel, hogy megfelelő eszköz-e a jog a gyűlöletbeszéd kezelésére. A fenti bizonytalanságok mellett például azért is, mert kérdés, képes-e a jog (és a jogalkalmazás) kezelni azt a mennyiségű és minőségű gyűlöletbeszédet, ami napjainkban megjelenik. Rendelkezésre álló jogi eszközként felmerült a stratégiai pereskedés, amellyel egyrészt tesztelni lehet a jogalkotás határait, másrészt kommunikációs szerepe van. A stratégiai pereskedés célja, hogy egy egyedi ügy bíróságra vitele és az abban hozott döntés révén érjen el társadalmi változásokat (pl. jogszabályokban, joggyakorlatban, szemléletmódban). A stratégiai pereskedés előfeltétele, hogy a társadalom, főleg pedig a sértett, illetve sérülékeny csoportok bízzanak az igazságszolgáltatásban. Alkalmazásában problémát jelenthet, hogy a kontinentális jogrendszer nem ismeri a precedenst, így egyrészt garantált, hogy a pernek hasonló hatása lesz más ügyekre; ahogy az sem biztos, hogy egy ilyen jogi eljárás tényleg hozhat magával valós jogalkotási vagy jogalkalmazási változásokat.
A jogi fellépéssel kapcsolatban tényező az is, hogy a gyűlöletbeszéd áldozata egy személy vagy csoport. Az állam bizonyos csoportokat sérülékeny csoportnak tekint és kiemelt jogi védelmet biztosít számukra, illetve bizonyos tulajdonságokat védettként tart számon. Ennek meghatározása nem jogi, hanem politikai döntés. De még a védett csoportokhoz tartozó áldozatok sem jelentik gyakran a gyűlöletbeszédet, és nem indítanak jogi eljárást, aminek egyik oka, hogy bizonyos eljárásokhoz kell egy személyt találni, aki a teljes csoport nevében felszólal. Emellett az áldozatok tartanak a másodlagos vagy ismétlődő viktimizációtól. Ahhoz, hogy fel tudjanak lépni az őket érő gyűlöletbeszéd ellen, az áldozatoknak biztonságra és olyan igazságszolgáltatásra van szükségük, amely biztosítja, hogy a társadalom egyenrangú tagjaiként jelenhetnek meg. A gyűlöletbeszéd a fenti okok miatt elrettentő, dermesztő hatással (chilling effect) van a sérülékeny csoportok tagjaira, ami akadályozhatja társadalmi részvételüket.
A gyűlölködés üzlete
A dermesztő hatás még erősebb, ha a gyűlöletbeszéd politikusok részéről is megjelenik. A konferencia során több ízben felmerült a politikusok és a politikai kampányok szerepe a gyűlöletbeszéd terjesztésében. A politikai szereplők megszólalásai, a politikai kampányok gyakran gyűlöletkeltők és szinte minden esetben nagy nyilvánosságot érnek el, így erősen befolyásolják a közgondolkodást és a közbeszédet. Terjedésükben nagy szerepet játszik az is, hogy a nagy közösségimédia-platformok, mint a Facebook vagy az X (korábbi Twitter) sokkal kevésbé moderálják a politikai szereplők tartalmait. A gyűlöletbeszéd online terjedésében fontos szerepet játszik a mesterséges intelligencia (MI) is. Az MI egyrészt szelektálja, hogy a felhasználó milyen tartalmakkal találkozik a közösségi médiában, másrészt moderálja is magukat a tartalmakat. A tartalommoderálási elvek, valamint az algoritmusok és a nagy tech cégek működésének átláthatatlansága megnehezíti a gyűlöletkeltő online tartalmakkal szembeni fellépést. A szakértők szerint fontos lenne, hogy mindenki ismerje és értse az MI, a közösségimédia-platformok és az azokat működtető tech cégek működését. Ez elősegítené, hogy a felhasználók felismerjék az akár alternatív valóságokat megalkotó véleménybuborékokat és visszhangkamrákat (echo chamber). Mivel a megosztó tartalmak nagyobb forgalmat generálnak, a platformoknak nem érdeke fellépni a gyűlöletkeltő tartalmak ellen. Nyomást főképp a nagy hirdetők tudnának gyakorolni rájuk, de nem elvárható egy profitorientált cégtől, hogy megoldjon vagy szabályozzon egy társadalmi-jogi problémát. Az online tér folyamatosan változik és az MI fejlődése olyan mértékben felgyorsult, hogy a szabályozásnak úgy kellene választ adnia a gyűlöletbeszéd kihívásaira, hogy valójában nem lehet tudni, milyen új helyzetekre kellene reagálnia.
Mit lehet tenni?
A konferencia során számos megoldási javaslat és ötlet hangzott el a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésre. A szakértők egyetértettek abban, hogy holisztikus megközelítés szükséges, és nem létezik egy minden helyzetre alkalmazható megoldás. A panelisták a felhozott kritikák ellenére is üdvözölték az Európai Unió szabályozási törekvéseit, például a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény uniós szintű bűncselekménnyé nyilvánítását, a tagállamokban a gyűlöletbeszéd kriminalizálását, és az online tér szabályozására irányuló Digital Services Act (DSA) vagy a Code of Conduct létrejöttét.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésben kiemelt szerepe lehet a médiának. A hagyományos média elveszítette kapuőr szerepét, reaktívvá vált, és így akár akaratlanul is a politikai narratívák és a propaganda egyik terjesztője lett. Nem jó megoldás, ha a médiumok ignorálják a szélsőjobboldali szereplőket és narratívákat. Ehelyett fontos, hogy kritikai keretbe helyezve bemutassák a kontextust, és megjelenítsék a szélsőjobboldali narratívák és intézkedési javaslatok negatív társadalmi hatásait, rávilágítva a sérülékeny kisebbségi csoportok szempontjaira, hogy felvértezzék az olvasót az ilyen üzenetek ellen.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés módjai közt a jogi eszközök mellett szóba került az oktatás kulcsszerepe a befogadó társadalom megteremtésében, valamint a gyűlöletbeszéd szisztematikus monitorozásának fontossága, a lokális kisebbségi szervezetek támogatásának szükségessége, és a társadalmi tudatosság erősítésének jelentősége. Ezek mellett elengedhetetlen a civil szervezetek közötti tudás- és tapasztalatcsere, a közös kiállás egyes kisebbségi csoportokért, valamint az önkéntesség promotálása és támogatása.
Bár a gyűlöletbeszéd nem minden esetben fordul át erőszakos cselekménybe, de az előítélet motiválta bűncselekményeket szinte minden esetben megelőzi gyűlöletbeszéd. Ezért kell fellépnünk ellene, ami nemcsak az áldozatok és a sérülékeny kisebbségi csoportok, hanem a teljes társadalom feladata és felelőssége. Ahogyan az egyik szakértő megfogalmazta: a gyűlöletbeszéd elleni fellépés és a kisebbségi jogokért való kiállás valójában a demokráciáért való küzdelem.
Másnap szakértői workshopot tartottak, amelynek célja az volt, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg az online gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben érintett különböző szereplők számára. A civil társadalom tagjai összeállítottak egy listát a nemzeti kormányok, a civil szervezetek, az uniós intézmények és az egyetemek számára megfogalmazott ajánlásaikból. A jogi területen aktív résztvevők az uniós intézmények és a nemzeti jogalkotók számára dolgoztak ki javaslatokat, az újságírók egy csoportja pedig a kormányok, az újságírói szakma, a közösségi média cégek és a civil társadalom szereplői számára gyűjtött össze ajánlásokat. Ezek az ajánlások a Political Capital által a projekt részeként kidolgozandó ajánlási lista alapjául szolgálnak.
The „CHAD – Countering Hate Speech and Hurtful Speech against Diversity: Roma, LGBTIQ, Jewish and Migrant Communities” project (project nr. 101049309) is funded by the Citizens, Equality, Rights and Values Programme (CERV) of the DG Justice, European Commission and coordinated by RGDTS Nonprofit Llc. in partnership with Haver Informal Educational Foundation, Rainbow Mission Foundation and Political Capital. Views and opinions expressed are however those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible for them.