In the Mashkar Kehilot project, the goal of this action was for the participants to consciously recognize the presence of prejudice and discrimination. We received them in a school called Wesley, the workplace of a Roma mentor of our project. She told us about the school, its’ students are mostly Roma kids from poor backgrounds. Hearing about them was truly heartbreaking.
First, we played a name-learning ball game. After that, we played a game called auction. First, everyone picked two random attributes that they bade on them. This helped us get to know each other. Forasmuch as they needed some action too, we played another game called ‘The Conductor’, in which the participants dance, copying one person (that person is the conductor), and one person has to guess who the conductor was.
The most important lesson we learned was during the “Travel around a world without prejudice and discrimination”. In small groups, the participants had to think of a country, where there is no prejudice and discrimination. Before that, we talked about what these words mean and their occurrences. We found it fascinating how these teens could build really effective strategies to the creation of a country. They thought about every small detail which could make it happen. For me, the lesson was that you don’t need to have a degree, nor you need to be an adult to create amazing things in the world. All we need is honest, pure hearted, creative, enthusiastic and active people/young people who can brighten our future.
A Mashkar Kehilot projekt keretében erre az alkalomra azt terveztük, hogy a tanodás gyerekek (akik 10 és 15 év közötti srácok ) tudatosan is ismerjék fel az előítéletet és a diszkriminációt. Tehát Bátonyterenyéből utaztak hozzánk Budapestre a Wesley Álltalános Iskolába, ízelítőt kapva abból, milyen egy fővárosi iskola. Az iskolában dolgozó cigány tanár néni mesélt nekünk a suliról, az oda járó nehéz sorsú roma gyerekekről, ami igazán szívszorító volt.
A tornateremben meg is kezdtük a névtanulós labdajátékunkat. Ezután az Aukció nevű foglalkozást tartottuk, melynek lényege, hogy a közösen összeírt tulajdonságokra zsetonnal lehet licitálni (mindenkinek fejenként 100 van), így kiderül kinek melyik tulajdonsága a legfontosabb. A srácok nagyon igényelték a testmozgást, erre tökéletes volt a Karmester nevezetű játék, melyben egy valakinek ki kell találni, hogy a nagy körben állva, ki vezeti a mozgást a gyerekek közül, miközben az összes többi utánozza azt az egy valakit.
A sok-sok játék közül az volt az „Előítélet és diszkrimináció-mentes világutazás” volt a legtanulságosabb. Ennek az a lényege, hogy a gyerekek kis csoportokat alkotva találjanak ki olyan országot, amiben nem létezik diszkrimináció és előítélet. Ezt megelőzően az előítéletek és a diszkrimináció előfordulásairól beszélgettünk és tisztáztuk ezeket a fogalmakat. Elképesztő hogy a kis gyerekek milyen stratégiát képesek kreálni egy békés ország megteremtéséhez. Részletesen végiggondoltak minden egyes működési alapot, ami ezt lehetővé teszi. Nekem ebből a tanulság az, hogy sem diplomásnak, de még csak felnőttnek sem kell lenni ahhoz, hogy jó dolgokat hozzunk létre a világban, inkább csak őszinte, tiszta szívű, kreatív, lelkes, tenni akaró emberekre, kis emberekre van szükség a szebb jövő érdekében.
