Érintettek
Kiállítás és kerekasztal beszélgetés
Az esemény a Mashkar Kehilot projekt keretében valósult meg, együttműködésben a Meraki csoporttal, akik közül többen Phiren Amenca önkéntesek voltak, és részt vettek 2014-ben a Dik i na bistar – Roma holokauszt megemlékezésen Krakkóban és Auschwitzban. A Meraki Csoport 2017. februárjában alakult, tagjai olyan roma és nem roma fiatalok akik elkötelezettek a romák érdekképviseletében. A csoport tagjai között olyan fiatalokat találhatunk akik az elmúlt években aktív szerepet vállaltak a Phiren Amenca és más civil szervezetek önkénteseként, illetve munkatársaként.
A kirekesztés szélsőséges formájával való szembenézés összefogásra sarkalt minket. A csoportgyűlések során kristályosodott ki, hogy szeretnénk szerepet vállalni, romák, zsidók és nem romák/zsidók közösen a kollektív emlékezet kialakításában, amiben a roma holokausztnak és a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságnak óriási szerepe van. Rengeteg kérdés vetődött fel bennünk, amiről közösen gondolkodtunk, és úgy éreztük, hogy teret kell adnunk szélesebb körben is a közös gondolkodásnak. Ezért július 29-én szombaton a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, bemutattuk az Érintettek című kiállításunkat, amely két részre volt osztható. A tér egyik oldalán Turay Balázs portré sorozatát mutattuk be, a sorozatgyilkosság áldozatainak családtagjairól, a tér másik oldalán pedig Harmat József Grábler tavi kutatását dolgoztuk fel, ami a székesfehérvári és a várpalotai cigányok tömeges kivégzését tárta fel.
A kiállítást Turay Balázs és Harmat József nyitotta meg. A kiállítás és a kerekasztal közötti szünetben Királyvári Melinda csoporttagunk vezetésével, erre az alkalomra összeállt performáció adott zenei keretet. Ezt követően részvételi kerekasztal beszélgetésre invitáltuk a megjelenteket. A kerekasztal meghívott vendégei voltak Harmat József, aki a “ Temetetlen holtak” emlékére írta meg könyvét, Heindl Péter pécsi történelem tanár , aki a roma vészkorszakot kutatta közösen a diákjaival, és Herfort Marietta a Phiren Amenca oszlopos munkatársa, nemzetközi megemlékezések szervezője. Mint azt már említettem, a csoport tagjai aktív szerepet vállaltak az elmúlt években különböző civil szervezetek életében. A Phiren Amenca az egyik ilyen kulcsfontosságú szervezet, a felelősség vállalásban és az ezen való gondolkodásban a szervezet mérföldkőnek számít mindannyiunk életében.
Hogy miről beszélgettünk? Többek között arról, hogyan tudunk úgy megemlékezni a sorozatgyilkosságról, hogy az érintettek ne sérüljenek, megemlékezhetünk-e egy napon a roma holokausztról és a sorozatgyilkosságról. Hogyan tudjuk felhasználni Harmat József kutatását a kollektív emlékezet kialakításaban, Hogyan tudunk fiatalokat bevonni megemlékezések szervezésébe, Miért fontos megemlékezni? Mit tehetünk azért hogy a roma holokauszt oktatása érdemben megjelenjen az iskolában? Mit tehetünk mi fiatalok a kollektív emlékezetért?
A közel kétórás beszélgetés és közös gondolkodás végére arra jutottunk közösen, hogy az alulról jövő kezdeményezések, szerveződések támogatása és erősítése, az informális oktatási módszerek használata, a már megszületett oktatási segédanyagok használata, a még fel nem tárt tények kutatása a fiatalok bevonásával, és a megemlékezések közös szervezése előremozdíthatja a kollektív emlékezet kialakítását, amit az elfogadott tények, egységes nézőpont és a elfogadott felelősség alkot.
A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság kapcsán pedig nem tudjuk megmondani biztosan, hogy mit, és hogy kellene csinálni, de az biztos, hogy empátiával, tisztelettel, alázattal kell fordulnunk az Érintettekhez, mert mi, akik közösségként emlékezünk, van lehetőségünk “letenni” a fájdalmat a mindennapokban, de az Érintettek fájdalma mindennap ugyanúgy él.
