Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a programnak és képviselhettem a Phiren Amencát és a magyarországi romákat a programon. A Youth of European Nationalities által szervezett rendezvényen, szinte mindegyik tagszervezetük képviseltette magát. Több workshopra osztották a résztvevőket, hogy mindenki a saját érdeklődésének megfelelően szerezhessen ismereteket a kisebbségeket érintő problémákról Europában. A kreatív rajz, színház, film készítés és fiatalok részvétele workshopok közül válogathattak a résztvevők. Én az utóbbit választottam, ahol elsősorban a Minority SafePack Initiative népszerűsítésének lehetőségeiről beszélgettünk, arról, hogy hogyan tudnak a fiatal kisebbségiek hozzájárulni ahhoz, hogy minél több európai állampolgárhoz eljusson a kezdeményezés és a szükséges egymillió aláírás összegyűljön. A workshopon megtanultunk flashmobot szervezni, amely a népszerűsítés egyik jó eszközeként használhatunk saját országunkban is és könnyen, kevés anyagi ráfordításból meg lehet valósítani.
A fesztivált Lengyelországban, Gdansk városában szervezték, amely maga is egy kulturálisan sokszínű város. Történelmében több nemzetiség és kisebbség békés együttélése példaértékű lehet más városok és országok számára. A flashmobot a város főutcájában szerveztük, ahol turisták és lakosság körében gyűjtöttük az aláírásokat. Nagyon sikeresnek ítélem a flashmobot, mivel az emberek nyitottak voltak az európai kisebbségekre, szerettek volna többet megtudni róluk, és, ha aláírással nem is járultak hozzá a Minority SafePack Initiative-hoz, hozzáállásuk a kisebbségekhez nagyon pozitív volt. Szeretnék Magyarországon is hasonló rendezvényt szervezni, mivel Magyarországon sok kisebbség és nemzetiség él, szerintem kiemelkedően fontos, hogy mi is hozzájáruljunk a kezdeményezéshez, és támogassuk az ügyet. Mivel fiataloknak szervezett program volt, nagy hangsúlyt kapott egymás megismerése, szabadidős programok és a kulturális tapasztalatcsere. Több olyan kisebbség is részt vett a rendezvényen, akikről korábban nem hallottam, és jó érzés volt úgy hazatérni, hogy nem csak, hogy megismertem őket, de a barátaim is lettek.
Több kirándulást szerveztek nekünk, ahol megismerkedtünk a fogadószervezet tevékenységével és a lengyelországi Kashubian kisebbség kulturális örökségével is.
Nagyon szívesen vennék részt legközelebb is a Youth of European Nationalities rendezvényein, mert céljuk példaértékű és követendő. Hasznos dolgokat lehet tőlük tanulni, melyeket úgy érzem, a magyarországi kisebbségek javára, és a számomra fontos ügyre: a romák magyarországi és európai helyzetének javítására tudnék fordítani.
Laboda Georgina
***
A Diversity Festival egy már több éves múltra visszatekintő rendezvény a YEN (Youth of European Nationalities YEN / JEV) szervezésében. Az idei évben lehetőségem nyílt részt venni a fesztiválon a Phiren Amenca önkénteseként.
Az idei évben Klub Studencki Pomorania szervezésének köszönhetően a lengyelországi Gdańskban, a kashubian „fővárosban” került megrendezésre 2017. augusztus 6–13. között. A kashubianok Lengyelország egyik legnagyobb számban jelenlévő kisebbsége a pomerániai régióban, amely nyelvükben és kultúrájukban egyaránt tetten érhető. De mi is pontosan a YEN? A YEN Európa legnagyobb olyan szervezete, amely az európai kisebbségek, nemzetiségek, nyelvi, kulturális jogaival foglalkozik Európa-szerte már 1984 óta mint kormányfüggetlen szervezet. A YEN egyik legfőbb célja az európai kisebbségek összefogása és egy sokszínűbb Európa felépülésének a segítése. Európa számos országában több, mint 40 partnerszervezettel működnek együtt.
De mit is tanultam ezen a héten, mitől lettem több, és mi is az, amit tovább adhatok? 
A korábbiak során már volt lehetőségem az emberi jogokkal és a kisebbségi jogokkal foglalkozó tréningen részt venni, azonban a legtöbb esetben a cigányság kisebbségi/nemzetiség európai helyzete és jogai volt fókuszban. A Diversity Festival azonban egy olyan páratlan alkalmat biztosított számomra, amelyre más körülmények között nem lett volna lehetőség, és számos más olyan kisebbség képviselőjével is találkozhattam, akik korábban számomra még ismeretlenek voltak. De ez miért is volt számomra érdekes? Leendő földrajz-biológia szakos tanárként sok kisebbségről és nemzetiségről tanultunk, de egy-egy könyvben olvasott bekezdés vagy olykor kevesebb nem érhet fel egy élő beszélgetéssel, mikor személyesen érdeklődhetek, szabadon kérdezhetek és megismerhetem az adott etnikum hagyományait, szokásait, belekóstolhatok tradícionális ételeikbe és italaikba. Bátran állíthatom, hogy amit a padok között és könyvekben tanultam egyes távoli, Európa másik szegleteiben élő etnikumokról, lényegesen kevesebb volt.
Az egyik esti program során, amelyet „exploring the pluralism” elnevezéssel illettünk, mint hasonló multikulturális rendezvények esetében, egymás kultúrájának, szokásainak, gasztronómiájának a megismerése került a középpontba. Egymás anyanyelvével ismerkedtünk különböző társasjátékok, kártyajátékok segítségével, egy éneksarokban népdalok hangzottak el, de természetesen az ételeknek és az italoknak is kiemelt szerep jutott. Persze nem lett volna teljes az esti program táncház nélkül, ahol megmutattuk és tanítottuk egymásnak a jellegzetes táncokat. A legérdekesebb az volt számomra, mikor egy ír lány a magyar táncok láttán megjegyezte: „Hát ezek mind nálunk is van, csak mi magasabbra ugrunk!” Viccesen hangzott, de amikor bemutatott egy ír néptáncot, akkor láttam, hogy valóban van egy kis hasonlóság. 
Néhány példa a képzésen résztvevő kisebbségekre és vagy nemzetiségekre:
Nyugati-fríz Hollandiából, északi-fríz Németországból, dán Németországból, német Dániából, szlovén Olaszországból, vlach Albániából, román Szerbiából, székely Romániából, német Oroszországból, kashubian Lengyelországból, szorbian Németországból, sziléziai Lengyelországból, krími tatár a Krím-félszigetről és roma Magyarországról.
A program során négy különböző csoportban dolgoztunk, amelyek produktumát egy fesztivál keretein belül mutathattuk be a helyi lakosoknak és az érdeklődő turistáknak.
Az alábbi csoportokban dolgoztak a résztvevő fiatalok:
-
Színházi csoport
-
Történetmesélés
-
Képregény-készítés
-
Aktivizmus
Én a színházi csoportot választottam. A hét végére egy színházi produkciót kellett előadnunk, amely a diverzitás témáját dolgozza fel egy bizonyos szemszögből. A színházi darab központi témája a gyűlöletbeszéd lett. Az első két nap számomra igen nehéz volt, mert a különböző háttérrel rendelkező résztvevőknek össze kellet szoknia, csoporttá kellett válnia, hogy együtt tudjon működni. Egy olyan közös pontot kellett találnia, amely mindenkinek megfelelő volt. Szerencsére az első két nap nehézségeit követve lassan már mindenki magáénak kezdte érezni az alakulóban lévő tervet, amely persze olykor sokat változott, de a végére teljesen úgy éreztem, hogy a belefektetett energia és idő mindenképpen megérte. A közösen megálmodott előadást 3 kisebb részre osztottuk fel. Az első rész egy állásinterjún történő kisebbségi diszkriminációt mutatott be. A második rész az igazság kérdését feszegette, azt, hogy hogyan lehet ugyanaz a történet más és más helyen elmesélve teljesen különböző, s akkor melyik az eredeti, és mennyi belőle az igazság. A második részre építkezett a harmadik, záró szín, melyben egy gyűlöletbeszédet terjesztő kommentíró tevékenységét mutatta be, amelyre újabb és újabb támogató ellenséges kommentek kezdtek el felhangozni egyre hangosabban és több nyelven is, még végezetül egy erős és egységes hanggá nem váltak, és azt hajtogattak: „Európa a fehéreké”. Majd mind összerogytunk és lassan egyesével felébredtünk. A darab célja az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy a gyűlöletbeszéd mindenhol ott lehet és apránként épül fel. 
Természetesen a kötelező workshopokon kívül jutott arra is idő, hogy a várost is felfedezzük, valamint kötetlen formában is jobban megismerjük egymást. Esténként például összeültünk a hotel bárjában, iszogattunk, beszélgetünk és még énekeltünk is közösen. Ezek a pillanatok ugyanúgy segítettek, hogy többet megtudjunk egymás kultúrájáról. Rengetek új ismerőssel gazdagodtam, és remélem, legtöbbükkel a későbbiekben is tartani fogom majd a kapcsolatot. A program igen változatos volt, a foglalkozásokon túl is volt szervezett városvezetés, ahol megismerhettük a város történetét, felvirágzását és nem egyszeri újjáéledését. Az egyik napot kint töltöttük és meglátogatunk egy közeli kisvárost, Sopotot, ahol a híres Sopot Nemzetközi Filmfesztivált is megrendezik, valamint az egykori Intervízió, egy könnyűzenei rendezvény szülővárosa is volt. Hajókáztunk a Balti-tengeren, és miközben a hajóról csodáltuk a várost, egy fenséges ebédet költöttünk el a tenger lágy ölén.
Egy másik napon egy általunk kitalált flashmobbal léptünk fel a belváros főterén, azzal a céllal, hogy felhívjuk az emberek figyelmét. A flashmobban egy átírt dalszövegű Village People-slágert, a YMCA-t adtuk elő: „Grab a pen and sing MSPI (2x), we are everywhere and we want to take care of the European diversity”. Az énekes-táncos flashmobot követően megpróbáltunk a körénk gyűlt helyi lakosokkal és turistákkal beszélgetni az európai kisebbségekről, hogy mit is tudnak róluk.
Összeségében nagyon jól éreztem magam, és rengeteget tanultam az európai kisebbségekről. A foglalkozások is igen érdekesek és nagyon tanulságosak voltak. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy amatőr színészként kipróbálhattam magam egy ismeretlen közönség előtt, és nagyon jól sikerült. Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Phiren Amencának és természetesen a szervezőknek is, akik nélkül nem juthattam volna el erre a programra.
Rigó Bálint
