Phiren Amenca

Minorities in the Hungarian Public Sphere

Rondtable discussion

(Görgess le a magyar nyelvű összefoglalóhoz)

The representation of minorities in the public sphere is shaped mainly by those who hold the power. “Mostly”, but not “exclusively”. Therefore, although it often seems like a windmill fight, the work of journalists and activists does have an attitude-shaping effect.

On 28 June 2023, Political Capital organised a roundtable discussion on Minorities in the Hungarian Public Sphere, on the topics of public representation of minorities and hate speech against minorities, in the framework of the Budapest Pride Festival,


– Zsófia Fülöp (journalist, Lakmusz)

– Judit Ignácz (journalist, activist, founding member of Ame Panzh)

– András Müllner (habilitated associate professor, ELTE BTK)

– Márton Pál (family rights activist, trustee of the Szivárványcsaládokért Foundation)

The participants of the round table discussion are all actively involved in shaping the representation of minorities in their respective fields. Zsófia Fülöp, as a journalist at Lakmusz, as well as previously at Magyar Narancs, approaches the issue of minority groups along the lines of the “nothing about us without us” principle. She always speaks out for the minorities concerned, as she generally strives to amplify the voices that are less heard. With the Rainbow Families Foundation and the Family is Family campaign, Márton Pál sends out the message that rainbow families are no different from other families. Judit Ignácz also works as a journalist (TV Baxtale, InStlye, JOY magazine, Mérce) and activist (Ame Panzh) to bring to the public eye issues and perspectives that shed light on the situation of Roma people, and the power structures in our society. András Müllner, with the Romakép Műhely, discusses issues of Roma representation with his students and the public through films and documentaries in an open university course.

The representation of minority and vulnerable groups in the public sphere has long been an important issue. The quality of representation is closely linked to the level of hate speech and its narratives towards groups in society. Both the Family is Family campaign and Ame Panzh were created in response to this: the former was a reaction to the publication of untrue information about rainbow families in Pesti Srácok, while Ame Panzh was inspired by the Black Lives Matter discourse in Hungary and the far-right, anti-Gypsy demonstration on Deák Square in May 2020.

Representation of minorities and the public sphere

The public sphere, including the representation of minorities, is shaped by those who hold the power – said Judit Ignácz in her speech on the topic. In the public discourse on Roma, the main focus is on scapegoating and victim-blaming, while in government-controlled media – and even in independent and left-wing media – there are hardly any Roma. Judit Ignácz also drew attention to the fact that Roma are usually not active, but passive participants in the news. They are most often seen as embodiments of poverty or unwed teen moms, or in the context of break-out stories and/or hero worship – but almost never as experts in any field, or even as everyday actors. According to Ignácz, this is tantamount to exploiting the Roma.

András Müllner added that in Hungary, Roma do not appear in the public sphere in a political context, but only in a cultural context – dedicated Roma programmes have become depoliticised, or if not started as such, they have become so.

Professionalism, conditioning and contemporary expectations

During the discussion, the participants discussed the changing situation of the media space in Hungary (shrinking media space, predominance of government-controlled media, opportunities for social media) and the strong presence of information bubbles. All participants agreed that it is difficult to break out of the information bubbles, to which András Müllner added that fracture lines also emerge within the bubbles, especially in relation to minority representation. For example, the topos of the “white saviour” is strongly present in the independent media, which is always welcomed by society as a whole.

András Müllner pointed out that independent media are often conservative, not being able to step out of their genre – but this is also true for universities, for example. These institutions, professions, are conservative in the sense that they follow the “traditional” ways of operating, genres and roles that have evolved over time – which of course have their reasons and legitimacy. However, there is a strong dilemma in all this: while there is an understandable demand from journalists not to interfere in their profession from outside, there is also a legitimate question of responsibility on the other side, and an expectation that journalists should be open to aspects that might not come naturally to them.

What is the role and responsibility of the journalist?

In this context, it was also mentioned that the journalistic profession has changed with media consumption habits. In the online press, less time is available for content production, while journalists work under pressure of time and effort. In many cases, this may also be the reason for inadequate minority representation: instead of seeking out the right experts and stakeholders, journalists go in the easier and time-saving direction of interviewing known experts, usually from the majority community.

A member of the audience raised the question whether journalists can be expected to create content that considers its social impact, while the aim is not to have an impact but to document and present different phenomena. They suggested that if the journalist were to consider the impact, he or she would take it into account and plan for it, thus slipping into the role of an activist.

Some of the speakers saw it differently. In their view, journalists, since their work certainly has an impact on society, have a responsibility in how they present what they report, what tools they use, in what context they place the content. They must also take into account that they must not harm disadvantaged groups in society. For this, although good intentions are undoubtedly necessary, they are not sufficient, and it requires conscious work, and thus more energy, but over time it is possible to develop ways of working that help make this a practice that can be incorporated into journalistic process. For example, one view from the audience was that if more journalists and professionals from minority groups worked in the media, the content would pass through a filter on the subject.

What can be done?

The representation of minorities in the public sphere therefore leaves much to be desired. In some cases, mainly due to external influence, efforts are being made to improve this situation, but in other cases, voices calling for change are falling on deaf ears. The Family is Family campaign, for example, is a success story in that it has been widely disseminated and presents the issue of rainbow families in a way that many from different parts of society can relate to. Other groups in the LGBTQ community, on the other hand, are much harder for the media to talk about, and they have had to ask for changes and corrections from various news portals on several pieces of content that do not concern rainbow families. Judit Ignácz and Ame Panzh’s main aim is to influence potential allies, the independent media. They use constructive criticism to draw attention to cases where a media outlet publishes content that portrays Roma unfairly. Although their criticism may be effective, it is more likely to provoke resentment and defensiveness. András Müllner and the Romakép Műhely organised a facilitated discussion between Ame Panzh and Telex staff on one such case, which, although not a concrete success, can be seen as a step in the right direction.

And what can be done? It is important, for example, to raise awareness in public discourse, in universities, in smaller communities, but it is also necessary to put pressure on content creators, as well as to draw attention to content that presents a topic affecting minorities in an offensive or prejudiced way. But change requires action from the media, from those affected, and from the majority of society – consumers of the content. As Judit Ignácz put it, if minority groups keep saying the same thing without success, after a while they will get tired of it and feel it is pointless to say it again, as the problem is not new and has not changed for decades. Several participants in the discussion agreed that journalists and media should break with old genre expectations and open up to new forms and methods, such as community journalism, or make it a practice to talk regularly to members of the minority groups they write about, in order to get their perspectives.

Zsuzsa Kelen, analyst,Political Capital

Kisebbségek a magyar nyilvánosságban

A kisebbségek reprezentációját a nyilvánosságban leginkább azok a szereplők formálják, akiknél a hatalom van. „Leginkább”, de nem „kizárólagosan”. Ezért – bár gyakran szélmalomharcnak tűnik – igenis van szemléletformáló hatása az újságírók és az aktivisták munkájának.

A Political Capital 2023. június 28-án, a Budapest Pride Fesztivál keretében rendezte meg a Kisebbségek a magyar nyilvánosságban című kerekasztal-beszélgetést, amelynek témája egyrészt a kisebbségek nyilvánosságbeli reprezentációja, másrészt a kisebbségekkel szembeni gyűlöletbeszéd volt.


  • Fülöp Zsófia (újságíró, Lakmusz)
  • Ignácz Judit (újságíró, aktivista, az Ame Panzh alapítótagja)
  • Müllner András (habilitált egyetemi docens, ELTE BTK)
  • Pál Márton (családjogi aktivista, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora)

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői saját területükön mind aktívan tesznek a kisebbségek reprezentációjának formálásáért. Fülöp Zsófia újságíróként a Lakmusznál, ahogy korábban a Magyar Narancsnál is, a „semmit rólunk nélkülünk” elv mentén közelít a kisebbségi csoportok ügyéhez. Mindig megszólaltatja az érintett kisebbségeket, ahogy általában is törekszik a kevésbé hallható hangok felerősítésére. Pál Márton a Szivárványcsaládokért Alapítvánnyal és A család az család kampánnyal azt üzeni, hogy a szivárványcsaládok semmiben nem különböznek más családoktól. Ignácz Judit újságíróként (TV Baxtale, InStlye, JOY magazin, Mérce) és aktivistaként (Ame Panzh) is azért dolgozik, hogy olyan témák, olyan szempontok kerüljenek be a nyilvánosságba, amelyek egyrészt a romák helyzetére, másrészt a társadalmunkban létező hatalmi struktúrákra világítanak rá. Müllner András pedig a Romakép Műhellyel filmek, dokumentumfilmek segítségével, nyitott egyetemi kurzus keretében tárgyalja a hallgatóival és az érdeklődőkkel a roma reprezentáció kérdéseit.

A kisebbségi és sérülékeny csoportok reprezentációja a nyilvánosságban régóta fontos téma. A reprezentáció minősége szorosan összefügg a csoportokkal szemben a társadalomban jelenlévő gyűlöletbeszéd szintjével és annak narratíváival. A család az család kampány és az Ame Panzh is ezekre válaszként jött létre: az előbbi arra adott reakció volt, hogy a Pesti Srácokon valótlan információkat tartalmazó írások jelentek meg a szivárványcsaládokról, az Ame Panzh-t pedig egyrészt a magyarországi Black Lives Matter diskurzus, másrészt a Deák téren 2020 májusában tartott szélsőjobboldali, cigányellenes tüntetés hívta életre.

Kisebbségek reprezentációja és nyilvánosság

A nyilvánosságot, így a kisebbségek reprezentációját is azok formálják, akiknél a hatalom van – fogalmazta meg a témához kapcsolódóan Ignácz Judit. A romákkal kapcsolatos közbeszédben elsősorban a bűnbakképzés és az áldozathibáztatás van jelen, miközben a kormányzati irányítású médiafelületeken – de még a független és baloldali médiumokban is – alig jelennek meg romák. Ignácz Judit arra is felhívta a figyelmet, hogy a romák a híreknek általában nem aktív, hanem passzív szereplőiként jelennek meg. Leginkább a nyomor vagy a leányanyaság megtestesítőiként láthatjuk őket, illetve kitöréstörténetek és/vagy a hősképzés kontextusában – de bármilyen terület szakértőjeként, vagy akár hétköznapi szereplőként szinte soha. Ez Ignácz Judit szerint a romák kizsákmányolásával egyenértékű.

Müllner András ezt azzal egészítette ki, hogy Magyarországon romák politikai kontextusban nem, csak kulturális kontextusban jelennek meg a nyilvánosságban – a dedikáltan roma műsorok depolitizáltak, vagy ha nem is úgy indultak, azzá váltak.

Szakmaiság, beidegződések és a jelen elvárásai

A beszélgetés során a résztvevők körbejárták a magyarországi médiatér megváltozott helyzetét (médiatér beszűkülése, a kormányzati irányítású média túlsúlya, a közösségi média lehetőségei), illetve az információs buborékok erőteljes jelenlétét. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy az információs buborékokból nehéz kitörni, amihez Müllner András hozzáfűzte, hogy a buborékokon belül is kiütköznek törésvonalak, pont a kisebbségi reprezentációhoz kapcsolódóan is. Például a független médiában is erősen jelen van a „fehér megmentő” toposza, amit az össztársadalom mindig szívesen fogad.

Müllner András kiemelte, hogy a független média sokszor konzervatív azzal kapcsolatban, hogy nem tud kilépni a műfajiságából – de ez jellemző például az egyetemekre is. Ezek az intézmények, szakmák olyan értelemben konzervatívak, hogy az idők során kialakult „hagyományos” működésrendet, műfajokat, szerepfelfogást követik – amelyeknek természetesen megvan az oka és a legitimitása. Megjelenik azonban mindezzel kapcsolatban egy erős dilemma: míg az újságírók részéről is érthető az igény, hogy ne szóljanak bele kívülről a szakmájukba, a másik oldalról is jogos a felelősség kérdésének felvetése, és az az elvárás, hogy az újságírók nyitottak legyenek olyan szempontokra, amelyekre ők esetleg nem gondolnak.

Mi az újságíró szerepe és felelőssége?

Ehhez kapcsolódva szóba került az is, hogy a médiafogyasztási szokásokkal az újságírói szakma is megváltozott. Az online sajtóban a tartalomkészítésre kevesebb idő áll rendelkezésre, miközben az újságírók idő- és teljesítménynyomás alatt dolgoznak. Sok esetben ez is állhat a nem megfelelő kisebbségi reprezentáció hátterében: az újságírók a megfelelő szakértők, érintettek felkutatása helyett az egyszerűbb és időtakarékosabb irányba haladnak az ismert, általában a többségi társadalomhoz tartozó szakértők megszólaltatásával.

Egy a közönség soraiból érkező kérdés nyomán ehhez kapcsolódva szóba került az is, hogy elvárható-e az újságírótól, hogy tartalmait azok társadalmi hatásainak mérlegelésével hozza létre, miközben célja nem a hatás, hanem a különböző jelenségek dokumentálása és bemutatása. A kérdező felvetése szerint ha az újságíró a hatásokra is tekintettel lenne, akkor azokkal számolna és tervezne is, átcsúszva ezzel az aktivista szerepbe.

A beszélgetés résztvevői ezt részben másképp látták. Szerintük az újságíróknak, mivel munkájukkal mindenképpen hatnak a társadalomra, van felelősségük abban, hogy mit hogyan jelenítenek meg, milyen eszközöket használnak, milyen kontextusban helyezik el a tartalmat. Azt pedig mindenképp figyelembe kell venniük, hogy a tartalommal ne ártsanak a társadalom nehezebb helyzetben lévő csoportjainak. Ehhez, bár kétségkívül szükséges, de nem elegendő a jó szándék, tudatosan dolgozni kell rajta, ami több energiabefektetést igényel, de idővel ki lehet alakítani olyan működésmódokat, közegeket, amelyek ezt segítik és gyakorlatként beépítik az újságírói munkába. Egy közönségből érkező véleményként felmerült például, hogy ha több kisebbségi csoportba tartozó újságíró, szakember dolgozna a médiumoknál, a tartalmak már csak ettől is átmennének egy szűrőn a témával kapcsolatban.

Mit lehet tenni?

A kisebbségek reprezentációja a nyilvánosságban tehát sok kívánnivalót hagy maga után. Bizonyos esetekben, főleg külső hatásra, sikerül tenni ennek javításáért, máskor viszont a változást kérő hangok süket fülekre találnak. A család az család kampány például sikertörténetnek tekinthető, hiszen széleskörben elterjedt, és olyan módon jeleníti meg a szivárványcsaládok témáját, hogy ahhoz a társadalom különböző rétegeiből sokan tudnak kapcsolódni. Az LMBTQ-közösség más csoportjairól viszont sokkal nehezebb a médiának is beszélnie, és több, nem a szivárványcsaládokat érintő tartalom kapcsán kellett már különböző hírportáloktól változtatásokat és javításokat kérniük. Ignácz Judit és az Ame Panzh célja elsősorban a potenciális szövetségesekre, a független médiára hatást gyakorolni. Konstruktív kritikával hívják fel a figyelmet azokra az esetekre, amikor egy-egy médium olyan tartalmat közöl, amelyben a romákat nem méltányosan ábrázolják. Bár előfordul, hogy kritikájuk célt ér, ez a ritkább eset, jellemzőbb, hogy sértődést, védekezést vált ki. Müllner András és a Romakép Műhely egy ilyen eset kapcsán facilitált beszélgetést rendezett az Ame Panzh és a Telex munkatársai között, ami bár konkrét sikerrel nem járt, mindenképp egy jó irányba tett lépésnek tekinthető.

És hogy mit lehet tenni? Fontos például a szemléletformálás a közbeszédben, az egyetemen, kisebb közegekben, közösségekben, de szükség van nyomásgyakorlásra is a tartalomkészítőkkel szemben, ahogy arra is, hogy felhívjuk a figyelmet, ha egy tartalom sértő, előítéleteket erősítő módon jelenít meg egy kisebbségeket érintő témát. A változáshoz viszont a médiának, a sérülékeny csoportokhoz tartozó érintetteknek és a többségi társadalomnak, a tartalmak minden fogyasztójának tenni kell. Ahogy Ignácz Judit megfogalmazta, ha a kisebbségi csoportok mindig ugyanazt mondják el eredménytelenül, egy idő után egyrészt belefáradnak, másrészt már értelmetlennek érzik újra elmondani, hiszen a probléma nem újkeletű, évtizedek óta változatlan. A beszélgetés több résztvevője egyetértett abban, hogy az újságíróknak, médiumoknak pedig érdemes lenne szakítaniuk a régi műfaji elvárásokkal, és nyitni új formák, módszerek, például a közösségi újságírás felé, vagy gyakorlattá tenni, hogy rendszeresen beszélnek azon kisebbségi csoportok tagjaival, akikről írnak, hogy megismerjék az ő nézőpontjaikat is.

Kelen Zsuzsa, a Political Capital elemzője

The „CHAD – Countering Hate Speech and Hurtful Speech against Diversity: Roma, LGBTIQ, Jewish and Migrant Communities” project (project nr. 101049309) is funded by the Citizens, Equality, Rights and Values Programme (CERV) of the DG Justice, European Commission and coordinated by RGDTS Nonprofit Llc. in partnership with Haver Informal Educational Foundation, Rainbow Mission Foundation and Political Capital. Views and opinions expressed are however those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible for them.